Az új év első gyöngyszemei

Na, jó ez nem teljesen fedi a valóságot! Hiszen ki hinné el, hogy már 15 nap eltelt az új évből, és én nem vettem gyöngyöt a kezembe? Egyszerűen ez a cím jutott az eszembe elsőre, és nem esett jó tovább agyalgatni.

Az az igazság, hogy néha az ember kénytelen feladni az elveit, még inkább a megrögzöttségét. Ez most arra vonatkozik, hogy ezek a láncok főleg műanyag (hangzatosabban: acryl) gyöngyökből készültek. Ám hogy ne legyen olyan drasztikus a váltás, csempésztem közéjük teklagyöngyöket is. Mostanság elég kedveltek ezek a hosszú, fémlánccal kombinált nyakékek, s ráadásul az én tetszésemet is igencsak elnyerték. Nagy előnyük még, hogy színben és formában is bőséges a választék, jól lehet variálni őket. Különben is, lassan itt az ideje a tavaszi kollekciót összeállítani.

Ezek a kulcstartók (mobilakasztók) pedig a szeretet jegyében készültek. Tudom, marketing szempontjából azt kellene mondanom, hogy Valentin napra terveztem őket, de nem igazán vagyok híve az egy napra "kikiáltott" megemlékezéseknek. A lényeg, hogy valóban a szeretetet sugallják. Legalább is remélem! 

Valami szívet melengető

Lehet, hogy van/lesz valami sorsszerűség az új év első bejegyzésének témáját illetően... Kívánom, hogy így legyen!!!

A témakifejtés röviden: 

Történt, hogy a 2012-es év második meskás vásárlója épp egy salgótarjáni illetőségű hölgy. Így abban állapodtunk meg, élne a személyes átvétel lehetőségével. Nosza, tegnap sor is került az üzlet lebonyolítására.  Mivel meskás pályafutásom során ez volt az első "személyesen a vásárló kezébe" eladásom, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt bennem semmiféle drukk... Szokásomhoz híven, elkészítettem a kis meglepit is, amit minden meskás vásárlómnak szoktam mellékelni. Izgatottan vártam a találkozást: tetszik-e Neki az ékszer, várakozásának megfelelő-e és vajon, örül-e a grátisz angyalkának.

Nos, az adásvétel sikeresen létrejött (hogy hivatalos legyek), de azt hiszem kettőnk közül engem ért az örömtelibb meglepetés. Majd elolvadtam a boldogságtól, amikor az én kedves vásárlóm (akivel előtte nem ismertük egymást!) szerényen elővette ezt a két szalvétatechnikával készített képet, és azt mondta:

 

"Ezt neked hoztam ajándékba, én készítettem."

Szóval, visszafelé sült el az én előre megkomponált akcióm: egy számomra teljesen vadidegen ember, merő kedvességből, emberségből megajándékoz! Na, ilyenkor én mindig visszakapom az emberekbe vetett hitemet, ami időközönként azért el szokott veszni!
Bár ez a bejegyzés csak közvetve szólt a gyöngyökről, de ez az egész történet mégis egy nagyon szép gyöngyszeme az én ékszerkészítő pályafutásomnak!