Elkezdődött a tanév és ezzel együtt számomra valami lélekölő káosz vette kezdetét.
Esküszöm nem értem: mióta "kötelezően" többet dolgozom az iskolában, ugyanannyi időt töltök idehaza is az iskolai feladataimmal, és 27 év tanítás után mégis úgy érzem, mintha ez lenne a legelső tanévem. Illetve, mégsem!
Hiszen 27 évvel ezelőtt nem láttam magam körül ennyi megkeseredett, ideges és szomorú arcot sem a tanáriban, sem az osztálytermekben.
Arról nem is beszélve, hogy pályakezdőként megannyi kérdésemre mindig egyértelmű, világos választ kaptam, mert mindenki mindent tudott, tudta a feladatát, tette a dolgát és olajozottan működött az ISKOLA.
Mivel ez a blog az én örömetadó, lelkemet simogató hobbimról, a "gyöngyözésről" szól, soha többé nem ragadtatom el magam efféle bejegyzéssel! Ez most nagyon kikívánkozott, de nem szentségtelenítem meg többé! Ígérem!
Azért remélem, egyszer helyrerázódnak a dolgok, és jut időm gyöngyözni, ékszer készítéssel foglalkozni is!
Addig, az elkészült ékszerek képe helyett, álljon itt egy dal, fogadjátok szeretettel! Nagyon szép!
Keczer Csillától, egy kolléganőtől "kaptam", akit nem ismerek, de akinek tudtán kívül is nagyon szépen köszönöm nemcsak a dalt, hanem a "tanítást" is! Szívből drukkolok Neki!
