Az alkotó öröme

Sokszor elmondtam/leírtam már, hogy a "gyöngyözés" az én örömet adó hobbim, a legjobb nyugtató, amit vény nélkül lehet kapni.

Jó magam ritkán hordok ékszert, de a fentiekből eredően mégis az ékszerek bűvkörében telnek napjaim. Amúgy is molyolós típus lévén, sokáig babrálgatok, amíg megszületik az a bizonyos ékszer ... nemcsak a kezemmel, de szememmel, lelkemmel simogatva minden egyes darabot. Nagyon elvétve az is előfordul, hogy nem tudok megválni valamelyik "remektől". :))

Nekem az a legnagyobb öröm és elismerés, amikor visszajelzést kapok, hogy szívesen viselik a "katkagyöngyöket", vagy meglátom őket "élőben" valakin.

A legutóbbi szívemnek kedves visszajelzést most megosztanám Veletek:

"Az ékszerek csodaszépek lettek, pont olyanok, amilyeneket szerettem volna.
Gondolom a kisfiam megint elhalmoz bókokkal, hogy anya milyen szép fülbevalód van.
Az egyik bölcsis csoprttársnője meg már most odavan a fülbevalóidért, mert akárhányszor azokban megyek mindig azokat nézegeti és fogdossa. "

Íme Brigi legutóbbi "kincsei":

Megint egy virággömb!

Na, itt a második virággömb! Kicsit elhamarkodtam a színválasztást, mert a lakás egyik pontjára sem illik! :((   Azért szép, nem?

Virággömb

Talán még sosem vágytam ennyire a tavaszt, mint az idén! Erre ma hóval, faggyal riogatnak a meteorológusok! :((

Ez a virággömb is olyan "tavaszváró" szimbólumnak készült, és csak azért megyek ki gyakran a konyhába, hogy megcsodálhassam! :))

Azért ide is sikerült becsempésznem a gyöngyöket! :)) Már készülőben van egy másik, nagyobb méretben, majd megmutatom, ha elkészül.

 

Fénysátor I.

Na, mit mutatok Nektek?

Bizony, elkészült!!! Nem mondom, nagyon ki kellett érdemelni, de megvan! :))

Igaz, még nem tökéletes, de lesz még pöpecebb is! (Remélhetőleg, egy picit rövidebb határidőn belül!)

Most aztán fotózhatok ezerrel! Azért van még mit csiszolgatnom a fényképezési technikámon, de majdcsak javulgatnak valamennyit a képeim! Köszönöm Tibike! :))

Reklám grafika

Leges legelőször nagyon boldog új esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak ezzel a saját magam alkotta üdvözlő lappal, ami egyben bevezetése is a mai posztomnak.

Most pedig elmesélem és megmutatom, mivel töltöttem az óév utolsó napját. 

Mivel a sors úgy hozta, hogy ezen a jeles napon van a születésnapom, így nálunk a szilveszter régebben inkább "rólam" szólt, mint a fergeteges bulizásokról. Mára annyit változott a helyzet, hogy 50 felé közeledve a születésnapom sem tud már lázba hozni! :))

Ezért én tegnap délutántól hajnal fél 3-ig (!) Photoshoppal megterveztem és elkészítettem a névjegykártyámat és a vásárlóimnak szánt könyvjelzőt, úgynevezett meglepi ajándékként.

Azt nem tudom ugyan, ez marad-e a végleges design, mert baromira el tudok molyolni a képszerkesztéssel (is), és mindig késztetést érzek a variálgatásokra.

A Meskás vásárlóimnak mindig pakolok egy kis ajándékot a csomagba, mert ez egyrészt kell a lelkemnek, másrészt a példaképem, Szarvas Mici is így "tanított".

Íme, a két reklám design, de a könyvjelzőt még nem tudom végleges formájában/funkciójában megmutatni, mert sehol nem találom a mágnesszalagomat! :(  Utólag majd pótolom!

 Na, most nehogy azon tessenek álmélkodni, hogy lehetett ennyi időt ezekkel eltölteni! :)))

Angyali kreációk: Cukorfalatok

Tényleg ciki, hogy majd egy hónapja nem írtam, de mentségem/kifogásom az temérdek lenne...

A lényeg, hogy itt az újabb bejegyzés, amely ismételten/sokadszorra az angyalokról szól.

Kezdetben azt hittem, angyalokkal előhozakodni szigorúan karácsony tájékán illendő, de ez egyáltalán nem így van. Erre nyáron jöttem rá, amikor hirtelen megugrott az angyalkás láncok iránti kereslet, pedig nyoma sem volt a rekkenő melegben a karácsonyi hangulatnak.

Aztán az ideológiát is sikerült megtalálnom a non stop angyali témához:

igenis, az év minden napján szükségünk van az angyalok őrző-védő szeretetére, gondoskodására! Egyszerűen velünk kell hogy legyenek, fizikai mivoltukban is!

Így aztán külön fejezetet szántam az angyalkészítésnek: számba vettem a lehetséges alakzatokat, szárnytípusokat és "ruhadíszeket". Mindezt anyag, méret és színvilág szerint is. Szóval, eléggé elmolyolgattam a "témával"... Majd be is építem az árba a tervezői díjat! :)))

Az akasztó hiánya arra utal, hogy még nem tudni, milyen funkcióban fognak tündökölni: láncon, fülbevalóként, mobilfüggőn vagy csak ajándékkísérőként.

Egy azonban biztos: odaadóan és sok szeretettel fogják óvni leendő gazdáikat!

Na, a sok locsogás után megmutatom az idei első angyalcsapatot, a "cukorfalatkákat"!

 CUKORFALAT angyalok

Fényképezés

Bár az eddigi fotóimon nem látszik, de higgyétek el, állandóan azon agyalok, hogyan tökéletesítsem, szerényebben mondva, javítsam a képeim minőségét.

Mivel most több időm jut ún. elméleti és technikai problémák bogozgatására, újfent nekifeszültem ennek a témának.

Az ötletadó gazda Kiss Franziska, akiről azt kell tudni, hogy fciskaságok néven meseszép ékszereket, főleg láncokat készít, és hát a fotói...! Na, azok gyönyörűségesek!

Aztán tegnap rábukkantam egy posztjára a Művészpiacon, ahol épp az ékszerek fényképezéséről ír és ad remek ötletet.

Fénysátor! Hát, persze! Ez lesz a megoldás! Lelkesedésem tárgyának kivitelezője, "életem párja" akkor még nem sejtette, hogy milyen szép feladattal fogom megbízni! :))

Első lépésben készült egy "ideiglenes megoldás", ami tulajdonképpen egy polc, de lesz ám teljesen igazi fénysátram is, legalább is ígéretet kaptam!

Na, akkor most mutatok két képet, ami már a "fotólaborban" készült!

Kicsit még játszadoztam a Picasaval, de ez még csak ízelítő, folytatom a képszerkesztés tanulmányozását!

Valami szívet melengető

Lehet, hogy van/lesz valami sorsszerűség az új év első bejegyzésének témáját illetően... Kívánom, hogy így legyen!!!

A témakifejtés röviden: 

Történt, hogy a 2012-es év második meskás vásárlója épp egy salgótarjáni illetőségű hölgy. Így abban állapodtunk meg, élne a személyes átvétel lehetőségével. Nosza, tegnap sor is került az üzlet lebonyolítására.  Mivel meskás pályafutásom során ez volt az első "személyesen a vásárló kezébe" eladásom, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt bennem semmiféle drukk... Szokásomhoz híven, elkészítettem a kis meglepit is, amit minden meskás vásárlómnak szoktam mellékelni. Izgatottan vártam a találkozást: tetszik-e Neki az ékszer, várakozásának megfelelő-e és vajon, örül-e a grátisz angyalkának.

Nos, az adásvétel sikeresen létrejött (hogy hivatalos legyek), de azt hiszem kettőnk közül engem ért az örömtelibb meglepetés. Majd elolvadtam a boldogságtól, amikor az én kedves vásárlóm (akivel előtte nem ismertük egymást!) szerényen elővette ezt a két szalvétatechnikával készített képet, és azt mondta:

 

"Ezt neked hoztam ajándékba, én készítettem."

Szóval, visszafelé sült el az én előre megkomponált akcióm: egy számomra teljesen vadidegen ember, merő kedvességből, emberségből megajándékoz! Na, ilyenkor én mindig visszakapom az emberekbe vetett hitemet, ami időközönként azért el szokott veszni!
Bár ez a bejegyzés csak közvetve szólt a gyöngyökről, de ez az egész történet mégis egy nagyon szép gyöngyszeme az én ékszerkészítő pályafutásomnak!

2011 utolsó bejegyzése

Gyorsan megmutatom 2011 utolsó alkotásait! Mivel még mindig (Na, jó, állandóan!) pillangós korszakomat élem, most két "aranyos narancsos" lánc készült. Nem riogatásnak szánom, de van ám más színösszeállításban is ezekből a gyönyörűséges szárnyasokból! :))

Aztán elkészült ez a karkötő, amire már nagyon régóta vágytam! Kivételesen, magamnak szántam! Nem egészen olyan lett, mint amire számítottam, de majd "továbbfejlesztem"!

És végezetül ezzel a csodaszép orchidea "csokorral" kívánok mindannyiunknak sikeres, egészségben gazdag és nagyon boldog új esztendőt!!!

(A virág az én drága párocskám ajándéka, ha már ilyen "nevezetes" napon születtem!)

Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak békés, szép karácsonyt kívánok!

"Engedjétek hozzám a gyermekeket!"

Az úgy volt, hogy a suliban, a tanulószobás leányzóknak ígértem egy kis gyöngyözést. A múlt hét csütörtökön aztán kapóra jött, hogy én voltam velük, ráadásul szikrázóan sütött a nap. Szépen kipakoltunk az udvarra, hogy a fiúk is focizhassanak közben. Úgy terveztem karkötőket készítünk memóriadrótra. Összeszedtem jó előre a fölöslegessé vált gyöngyeimet és indulhatott az ékszerkészítés.

Őszintén megvallva, akkor még nem gondoltam a 3. osztályosokra, akik szintén ott játszadoztak az iskolaudvaron. "Kati néni, mi is fűzhetünk?" - kérdezték csilingelve. Naná! Ki nem hagynék egy lelket sem, akit "megfertőzhetek" a gyöngyözéssel, pláne, ha az illető gyerekből van!

Szinte ujjongva álltak neki a munkának, nagyon szorgosak és ügyesek voltak a kis kezek!

Közben el-elmorzsolgattam óvatosan egy-egy könnycseppet magamnak, mert ez mostanság elég gyakran megesik velem, főleg az iskolában, de ezt most nem részletezném...

Egy óra múlva egy kisebb fajta ékszerbolt kínálatával zártuk ezt a rendhagyó foglalkozást. A kicsik rögtön kérdezték, mikor gyöngyözünk legközelebb, és nem győzték bizonygatni, mennyire jól érezték magukat.

Mondanom sem kell, lett legközelebb. A héten csütörtökön ismét kinyitott a "műhely". Andi nénivel, az ékszerkészítő hölgyek tanító nénijével (aki nem mellesleg maga is nagy gyöngyöző hírében áll) megszerveztük az újabb alkotói délutánt.

Már nyakláncok is készültek ez alkalommal, sőt egy komoly fiatalember is beállt a lányok közé fűzögetni! Mi mindenre nem képes egy pasi, hogy meghódítsa szíve választottját!

Nem ragozom tovább: szuper volt! Nagyon ügyesek,  aranyosak voltak, büszkén mutogatták az elkészült szépségeket.

De azt hiszem, akkor ott közöttük mégis én voltam a legboldogabb gyerek!

Másodjára készültem ám fényképezőgéppel is, de a személyiségi jogokra való tekintettel csak ezeket a képeket mutatom meg, pedig az alkotás lázát megörökítő képek bőven felülmúlják a végeredményt!