Tavaszváró ibolyák

Ez a karkötő a tavaszvárás jegyében született, s az ötletet tegnap esti neten való barangolásomnak köszönhetem. Valahol egy külföldi oldalon (Említettem már ugye, hogy mennyire szeretek nézelődni a nagyvilágban?) fedeztem fel egy hasonló karkötőt, de ott a teklák helyett csiszolt gyöngyök voltak és a fityegők sem teljesen ilyenek, bár szerénytelenség nélkül állítom, az enyémek szebbek! 

Nos, amikor megpillantottam ezt a karkötőt két dolog jutott rögtön az eszembe:

ibolyák és azonnal csinálnom kell egy hasonlót! Mit egyet, mindjárt kettőt: egy három- és egy négysoros példány készült legnagyobb örömömre! Igaz, az éjfélt már rég elütötte az óra mire meglettek, de egy egész rét virágzó ibolyával a lelkemben térhettem nyugovóra!

Őszintén szólva, felvéve sokkal, de sokkal jobban mutat, mint itt a képen!

Virágos fülik

Imádom őket...!

"Jaj, már megint virágok!"

"Jaj, már megint virágok!" Legalábbis úgy gondolom ezzel a felkiáltással díjazza majd mostani bejegyzésemet az a néhány olvasóm, aki megtisztel a figyelmével. Igazán nem szeretnék senkit elűzni az oldalamról, (SŐT!) de egyszerűen nincs jobb mentségem: még mindig tombol a virágmániám! Pedig tudok ám, és nagyon szeretnék másfélét is alkotni, de egyre pompásabb virágokat sikerül szereznem hála Renikének, és mindig újabb és újabb variációkon töröm a fejem.

A lánc virágmedállal megoldást már külföldi oldalakon is láttam, de kedves barátosném is biztatott, hogy készítsek egy szettet.

Nos, a hétvégén megcsináltam, ez lett a végeredmény! (Azt végképp nem értem, miért vonzódom ennyire a türkiz színhez, mikor soha nem viselek ilyen ruhadarabot? Ugyanakkor előszeretettel választok ilyen színű gyöngyöket.)