Amikor a tanítvány felülmúlja mesterét

Korábbi bejegyzéseimben említettem már, hogy az én gyöngyöző hobbim legnagyobb és legtürelmesebb támogatója az én életem párja. Eddig is kritikusan véleményezte munkásságomat, bár néha "bevágom a durcit", mint például tegnapelőtt este, miután közölte: nem tudok szép hurkokat készíteni. Tényleg nem tudok, de közel az éjfélhez külünösen szívemre vettem a jogos bírálatot.

Ma aztán, mikor segített az igencsak vastag szerelőkarikák hajlítgatásában - és minden valószínűség szerint fertőző az angyalkamániám - mondtam Neki, Te is elkészíthetnéd az angyalodat. Nos, egy perc múlva, széles vigyorral nekiállt az ötlet megvalósításához.

A képek magukért beszélnek. Sajnos lebuktam, mert az is jól látszódik, hogy én ekkora rumliban alkotok! Ez a való igazság! Ám gyorsnak kellett lennem, nem volt időm pakolászni. Ügyesen dolgozott, negyedóra múlva kész volt a mű. (Jelzem, a megfelelő fényképek kiválasztása több időbe telt neki!)