Ajándék, nekem!

Iskolából jövet gyanútlanul nyitottam ki a levélszekrényt, de igencsak elámultam, mert az újság és néhány szórólap mellett egy édes-drága micimackós ajándéktasak is nyújtózkodott felém. Mi tagadás nagyot dobbant a szívem és mohón matattam a tasakban. Először a kísérő levélke akadt a kezembe, s már éppen kezdtem volna a bosszankodást, mivel  szemüveg nélkül sajnos nem látok már olvasni, amikor előhúztam az ajándék első felét: egy tüneményes zsákocskát! (Jó, jó, már tudom azóta, hogy ajándéktasak a hivatalos neve!)

Nos, innentől kezdve nem volt kétséges számomra, hogy kitől kaptam ajándékot! 

Aztán előkerült még egy tűtartó, (Az nagyon ciki, ha én magamtól erre nem jöttem rá? ) egy aranyos kis könyvecske, egy annál is aranyosabb hímzett képpel! Itt azonban még nem ért véget a meglepetések sora, hiszen a zsákocska hóember csokikát rejtett, ugyanis ez egy kései karácsonyi meglepi Zafontól!

Nagyon szépen köszönöm, azt hiszem ilyen a tökéletes meglepetés! (Sokkal nagyobbat szólt, mintha karácsonyra kaptam volna!)

Miután sebtében lefotóztam az ajándékokat, benéztem Zafonhoz és rögtön elrestelltem magam a fotómontázs láttán, mert hogy Ő is megörökítette ezeket a szépségeket. Az én képem ehhez képest nem nagy durranás, de javaslom mindenképp látogassatok el hozzá, hiszen nagyon szép,  keresztszemes és egyéb kézimunkákban lehet gyönyörködni Nála! Még egyszer hálásan köszönöm az ajándékokat!